A történeteink önbeteljesítő jóslatok. Nem mindegy tehát, hogy milyen történeteket mesélünk. Magunknak, önmagunkról és a világról. Mert a gondolataink és a szavak, amelyek kijönnek a szánkon az éppen aktuális valóságunkat teremtik.
Könnyen készpénznek vesszük, hogy eljön a holnap, hogy lehetünk még tanúi a naplementének, hogy sétálhatunk egyet az erdőben, hallgathatjuk áhítattal a madarak énekét, vagy összefonódhatunk bensőségesen egy pillanatra a másikkal, ki előttünk áll. Egy kis részünk azonban tudja, mily törékeny a jelen.
Milyen gyakran ítélkezel mások felett? Miként beszélsz magadhoz és magadról, amikor hibázol? Az idő mekkora százalékában érzed azt, hogy az élet szép? Szeretet, önszeretet, az élet szeretete, mások iránti szeretet, ezek összekapcsolódása, és hogyan jön mindehhez az önismeret?
Legtöbben azért váltunk, hogy a mókuskerékből a szabadság menyországába jussunk, s a napi robot helyett egy szenvedélyből űzött hivatást végezzünk. Azaz megvalósítsuk önmagunkat, kibontakoztassuk a bennünk rejlő egyedi tehetséget és potenciált. De hányunknak sikerül valóban megélni a szabadságot és szenvedélyt a hivatásunkban? Mi kell a tényleges szabad úszáshoz?
A természet az egyik legycsodásabb tanító. Nem áll el az útból, nem hunyászkodik meg, nem szépíti a valót. Van, csordogál, áramlik, teszi a dolgát. Határokat támaszt és határokat feszít. Finoman, megadva a döntés lehetőségét, de válaszút elé állít. Haladsz, fejlődsz, vagy meghátrálsz?
Az öngondoskodás nem lehet az utolsó szalmaszál, amibe akkor kapaszkodsz, ha már teljesen lemerültél, és egy kis levegőhöz kell jutnod saját belső, rendületlen nyomásod alól.
A következő nyár strandolvasmányát valószínűleg nem ezen a listán fogod megtalálni, hacsak nem éppen önfelfedező, életvitel átformáló úton jársz, esetleg új karrierbe fogtál, vagy világmegváltó terveid vannak. Vagy csak sejted, hogy az a fajta élet, amit manapság a Föld nevű bolygón tapasztalunk, sokszor tiszta agyrém.