Ebben a hónapban valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a szeretetről szeretnék írni. Nem kimondottan a mások iránti, hanem elsősorban az önmagunk és az élet felé tanúsított szeretetről. Az önszeretetről, az önmagunk iránti empátiáról, valamint a puszta létezés öröméről és szeretetéről. Amennyire e két szeretetfajta mindenféle más szeretet kifejezésének is alapja, olyannyira paradox módon épp e kettőből van sokaknak kevés.

S bármennyire igyekszünk az önmagunk iránti szeretetet a másokba vetett szeretetünkkel, szerelmünkkel, rajongásunkkal kompenzálni, a kompenzációba ágyazott túlzott elvárásunk önnön fényünk visszatükrözésére sosem fogja az áhított eredményt meghozni, vagy tartósan fenntartani. Amíg önnön fényünket és értékünket mi magunk meg nem látjuk, mások tükrében keresve azt állandó szeretetéhségre vagyunk ítélve.

S bármennyi energiát fektetünk az élet élvezetébe ’egyszer élünk’ és ’mert megérdemlem’ felkiáltással, amíg nincs mögötte a létezés minden könnyűségének és nehézségének szeretete, a pillanat valódi életigenlő értékelése, addig a világ összes csillogása és adrenalinja sem lesz elég a megelégedettséghez.

Az alábbi kérdések megválaszolásával feltérképezheted a saját viszonyodat az önszeretethez és az élet szeretetéhez.

1. Milyen gyakran ítélkezel mások felett?

2. Miként beszélsz magadhoz és magadról, amikor hibázol?

3. Hogyan viszonyulsz magadhoz, amikor épp csalódást okozol?

4. Az idő mekkora százalékában érzed azt, hogy az élet szép?

5. Mivel és milyen gyakran tereled el a figyelmedet a szomorú, dühítő, kellemetlen témákról?

6. Mennyire befolyásolják az élethez való viszonyodat mások szavai és tettei?

Ugyan ez a barométer nem dob ki gombnyomásra mágikus számokat, de kellő őszintességgel és önreflexióval akár meglepő válaszokat is kaphatsz. A jó hír, hogy önismeret útján, tudatossággal mind az önszeretet, mind az életigenlő szemlélet fejleszthető! Ha kérdéseid vannak a saját válaszaiddal kapcsolatban, keress bátran az [email protected] címen, illetve várlak nagy szeretettel egyéni coaching munkába.

Fotó: Saját