Minden, amit a világról és önmagunkról gondolunk és érzünk, az elménk szüleménye. Gondolategységek, amelyek megmutatják, hogy valami jó vagy rossz, kellemes vagy kellemetlen, üdvözítő vagy kerülendő. Az elménk szolgáltatja önmagunkról a folyamatos belső narratívát is: a külsőnkről, a sikerességünkről, az elfogadhatóságunkról, a szerethetőségünkről. Megannyi kis történetek ezek a fejünkben, amelyek biztonságos vagy éppen félelmetes helynek tüntetik fel a világot, amelyben élünk, s ezzel nem csak érzelemvilágunkat befolyásolják egy adott irányba, hanem ily módon a viselkedésünket is. Előrevisznek vagy korlátoznak, innovációra és kockázatvállalásra motiválnak vagy a meglévő körülményeink elfogadására intenek.

Nem mindegy tehát, hogy milyen történeteket mesélünk. Magunknak, önmagunkról és a világról. 

Az egyik leggyakoribb történetünk a „Mire nem vagyok képes”, alcíme „Nem vagyok elég jó”, amely egyenes arányban áll azzal, hogy milyen magasra rúgjuk a labdát és mekkorát merünk álmodni. Ez egy olyan történet, amely életreszólóan végigkísér, s amikor bizonyos fejezeteit kidobjuk az ajtón, bizony visszatér ezredszerre az ablakon egy majdhogy teljesen új formában. Szintén népszerű történetünk a „Kemény világban élünk”, alcíme „Mindenért meg kell küzdeni”. Ebben a moziban a ‘könnyen jött’ sikerek, pénz, boldog élmények szinte értéktelenek, élvezhetetlenek, ha nem véres verejtékből sajtoltuk ki őket magunkból.

A történeteink önbeteljesítő jóslatok. Olyanok, mint az a bizonyos sárga esernyő: amint kimondod, hogy sárga esernyőt szeretnél, lépten nyomon sárga esernyőket fogsz látni. Az univerzum figyel, hallgat, és ad. Ha küzdelmet ‘kérsz’, akkor azt, ha ‘kudarcot’, akkor azt.

A történeteinket át lehet, és érdemes is átírni. Első lépés a felismerés, mind az évek, évtizedek óta ismételt történetek esetén, amelyek gyakorlatilag az identitásunkká váltak, mind a hétköznapok szintjén megjelenő apróbb sztorik kapcsán. A “de szar, hogy esik az eső” című történetünk az egyik legegyszerűbb példa. Sokaknak a lelkivilágát, kedvét és aktuális boldogságszintjét is megzavarja egy olyan megváltoztathatatlan körülmény, mint az időjárás. Végős soron a történeteink egyetlen releváns mércéje, hogy pozitív hozadékkal járnak-e, azaz kiteljesedettebbé teszik az életünket, felfele húznak, vagy sem.

Mert a gondolataid és a szavak, amelyek kijönnek a szádon az éppen aktuális valóságodat teremtik.