Az utolsó kérdés
21/08/2020
Boldogság vagy kiteljesedés?
11/11/2020
Show all

Történetek, amiket mesélünk

Minden, amit a világról és önmagunkról gondolunk és érzünk, az elménk szüleménye. Gondolategységek, amelyek megmutatják, hogy valami jó vagy rossz, kellemes vagy kellemetlen, üdvözítő vagy kerülendő. Az elménk szolgáltatja önmagunkról a folyamatos belső narratívát is: a külsőnkről, a sikerességünkről, az elfogadhatóságunkról, a szerethetőségünkről. Megannyi kis történetek ezek a fejünkben, amelyek biztonságos vagy éppen félelmetes helynek tüntetik fel a világot, amelyben élünk, s ezzel nem csak érzelemvilágunkat befolyásolják egy adott irányba, hanem ily módon a viselkedésünket is. Előrevisznek vagy korlátoznak, innovációra és kockázatvállalásra motiválnak vagy a meglévő körülményeink elfogadására intenek.
Nem mindegy tehát, hogy milyen történeteket mesélünk. Magunknak, önmagunkról és a világról. 
Az egyik leggyakoribb történetünk a “Mire nem vagyok képes”, alcíme “Nem vagyok elég jó”, amely egyenes arányban áll azzal, hogy milyen magasra rúgjuk a labdát és mekkorát merünk álmodni. Ez egy olyan történet, amely életreszólóan végigkísér, s amikor bizonyos fejezeteit kidobjuk az ajtón, bizony visszatér ezredszerre az ablakon egy majdhogy teljesen új formában. Szintén népszerű történetünk a “Kemény világban élünk”, alcíme “Mindenért meg kell küzdeni”. Ebben a moziban a ‘könnyen jött’ sikerek, pénz, boldog élmények szinte értéktelenek, élvezhetetlenek, ha nem véres verejtékből sajtoltuk ki őket magunkból.
A történeteink önbeteljesítő jóslatok. Olyanok, mint az a bizonyos sárga esernyő: amint kimondod, hogy sárga esernyőt szeretnél, lépten nyomon sárga esernyőket fogsz látni. Az univerzum figyel, hallgat, és ad. Ha küzdelmet ‘kérsz’, akkor azt, ha ‘kudarcot’, akkor azt.
A történeteinket át lehet, és érdemes is átírni. Első lépés a felismerés, mind az évek, évtizedek óta ismételt történetek esetén, amelyek gyakorlatilag az identitásunkká váltak, mind a hétköznapok szintjén megjelenő apróbb sztorik kapcsán. A “de szar, hogy esik az eső” című történetünk az egyik legegyszerűbb példa. Sokaknak a lelkivilágát, kedvét és aktuális boldogságszintjét is megzavarja egy olyan megváltoztathatatlan körülmény, mint az időjárás. Végős soron a történeteink egyetlen releváns mércéje, hogy pozitív hozadékkal járnak-e, azaz kiteljesedettebbé teszik az életünket, felfele húznak, vagy sem.
Mert a gondolataid és a szavak, amelyek kijönnek a szádon az éppen aktuális valóságodat teremtik.

 

Ingrid Balogh
Ingrid Balogh
Balogh Ingrid egy szenvedélyes utazó, félelmeit többnyire legyőző amazon, minden lépésével hitelességét kereső ember. Közgazdász végzettséggel, 14 éves supply chain tapasztalattal és Dél-Kelet Ázsiában töltött évekkel a háta mögött minősített coachként (CPCC, ACC) és vezetőfejlesztő trénerként hatalmas lelkesedéssel és várakozással veti bele magát új életének szépségeibe.
Kapcsolat