Véleményed, gondolataid, meglátásaid nem örökérvényűek

A személyiségfejlődés hosszú időn átívelő, egymásra épülő lépcsőfokokból álló folyamat, amely a külső megfigyelő számára bizony gyakran álszentséggel van teletűzdelve. A személyiséged fejlődése, fejlesztése során ugyanis megváltoztatod véleményedet, önmagaddal ellentmondásba kerülsz, és akár tetteidben és értékképviseletedben következetlennek bizonyulsz. Ne hagyd, hogy a környezeted a következetesség elvárásának csapdájába ejtsen. A következetesség elvárása manapság automata fegyverré vált. Ne engedd, hogy ezt a fegyvert személyiséged és intelligenciád teljessége ellen használják. Nem vagy sem logikátlan, sem buta. Az “okos” ember nem csak az értelmétől okos, hanem attól is, hogy képes a teljes viselkedési spektrumon ellensúlyozni. Az álláspontjaid fontosak, és megváltoztathatod őket bármikor! Lehet, hogy éppen nincs igazad, ettől még részese lehetsz egy előrevívő beszélgetésnek. Lehet, hogy éppen nem helyesen cselekszel, ettől még részese vagy egy pozitív fejlődési folyamatnak. Állandó fejlődésben, alakulásban lévő teremtmény vagy, aki szabadon bármikor megváltoztathatja meglátásait, véleményét, gondolatait, és azt, amiben hisz. Jogod van ahhoz, hogy következetlen és ellentmondásos légy fejlődésed során, és nem kell behódolnod a józan ész, intelligencia és értelem korlátainak. Amikor fenntartod a jogot, hogy végletesen ellentmondásos légy, valójában az emberi minőséged teljes elfogadását tartod kezedben.

“Minden és bármilyen helyzetben, az enyhítő körülmények ellenére, bármikor meggondolhatod magad. Ha a környezetedből érkező impulzusokra vagy tapasztalásokra – akár gondolatban, szóban, tettekben – megnyilvánuló reakciód nem tölt el békével és megnyugvással, változtass a reakciódon! Amint ezt megteszed, a környezetedből érkező impulzusok és tapasztalások hatása is azonnal átalakul.” – Iyanla Vazant

Egy következetlen ember elfogadása nem könnyű, hiszen a maga következetlenségében kevésbé lehet számítani statikus értékekre és gondolatokra, azaz kevésbé lehet őt “megérteni”. A másik “megértése” gyakorta azért fontos, hogy az emberek világossan lássák a maguk és a másik helyét a rendszerben, és ezáltal saját stratégiájuk alapján megfelelően tudják önmagukat pozícionálni. Azaz a másik “megértése” elsősorban a saját pozíció és előny fenntartásáról szól. Ha az életedben látványos változásokat eszközölsz, a környezetedben sokan ezt potenciálisan nehezen viselik, mert csak a maguk módján tudnak elfogadni és szeretni. Könnyedén instabilnak ítélhetnek, holott valójában ők a gyengék, akik szinte szó szerint szétesnek a te változásod láttán. Az ő ítéletük valójában a saját illuzórikus tudásuk és kontrolljuk végességéről szól. A következetlen ember ugyanis szabad, és a szabadság az, ami sokakat megijeszt. De ki mondja, hogy holnap is ugyanannak az embernek kell lenned, aki ma voltál? Meglehetősen nevetséges elképzelés, hiszen a változás elkerülhetetlen. Ám a személyes és spirituális fejlődésedet mindig árulásnak fogják tekinteni azok, akiknek az értékeit magad mögött hagyod. Jogod van megváltoztatni az értékeket, gondolatokat, amelyekben hiszel, és e változás fájdalma jórészt a környezeteddel kialakuló konkfliktusból ered. Az átalakulás folyamatában a környezet és társadalom nyomása erősödik, ahogyan kontrollja (feletted) csökken, és erre való igényét egyre hangosabban fejezi ki. Ám a szabadságnál semmi sem spirituálisabb, és régi hiedelmek új értékekre cserélése a spirituális munka része.

“Bocsásd meg a letűnt múltat. Tanulj belőle, és engedd el. Az ember folyamatosan változik és fejlődik. Ne ragaszkodj a korlátolt, negatív, izolált múltbeli személyiséged illuziójához. Nézz rá magadra a jelenben, önmagaddal való kapcsolatod folyamatosan élő és változó.” – Brian L. Weiss

Könnyű szívvel dobáljuk ítéleteinket másokra, ám mások ítéleteit magunkra nézve elutasítjuk. Mindanyian csak elfogadásra vágyunk. Mások elfogadása valójában önmagunk elfogadása, hiszen mások elfogadásakor szabaddá válunk a bennünk lévő belső konfliktustól. Amikor ítéleteinket elhagyjuk, amikor mások életvitelének és hitének bírálatával nem foglalatoskodunk többé, akkor válunk igazán önmagunkká. Az egyéni szellemi fejlődésed a szabadságról szól, de nem csak saját szabadságodról, mindenkiéről.

Ez a cikk Balogh Ingrid fordítása a „Simple Reminders” című bestseller könyv részletéből, szerzője Bryant McGill, eredeti verziója itt olvasható angolul.