Egy karantén margójára

A fizikai világ beszűkülésének elfogadásával bizonyára megtanultál kovászoskenyeret sütni, de legalább néhány új receptet meghonosítottál, igyekeztél új szokásokat felvenni – pl. zsonglőrködés családosoknak, faölelgetés egyedülállóknak – és beépíteni a hirtelen rádszakadt életbe, továbbá nem átallottad megfejteni a globális krízishelyzet magasabb szintű értelmét. Bizonyára már azt is tudtad a karantén végére, hogy éri ellenállni a nyomásnak, nem kell megtanulnod három új nyelvet, nem kell új tehetséget villantanod valamely sportágban, és nem kell elhinned, hogy több lett az időd.

Ugyanis nem lett több.

Észrevetted-e, tudatossággal, figyelemmel a belső narratívádat az időről? Ha kevesebbnek érezted, az mit jelentett? Rohantál még a levegővétel után is, nem tudtad az elejét, nem láttad a végét a napnak, elkeseredett némaságban vártad a tékozló világ megtérését, vagy csapzottan anyáztál bele a világba torkodszakadtából? Ha többnek érezted, az mint jelentett? Öledbe hullott az univerzummal való boldog egyesülés titka, vagy éppen szíven ütött életed kietlen sivársága két online jógaóra között?

Időből pontosan annyi volt és van, mint három hónappal ezelőtt. 24 óra per nap.

Az természetesen rajtad áll, hogy mivel töltöd – mint ahogyan eddig is. Észreveszed-e, hogy a megváltozott külső világhoz idomulnod kell, hogy az ellenállás nem fenntartható egy tőled független erővel szemben? Észreveszed-e, hogy neked személy szerint miben áll ez az idomulás, milyen módon jár a legkisebb fájdalommal, netán örömmel? Észreveszed-e, hogy nem egy hajóban evezünk, maximum egy viharban küzdünk mindannyian az elemekkel. Észreveszed-e a hozzád hasonló hajókat, tudsz-e a példájukból, történetükből meríteni? Észreveszed-e a tiedtől nagyon eltérő hajóban ülőket, tudod-e az ő történetüket ugyanolyan érvényesnek megtartani, mint a sajátodat?

És mi lesz az idővel ezután?

Egyelőre két világ között lebegünk. A régi már elmúlt, emlékét hurcoljuk már csak a földön magunk után, mint kisgyerek a nyunyókát. Az új most alakul. Kik bizakodva, világmegváltó reményekkel, kik a túlélésben bízva veszünk részt ebben az alakulásban. Kik aktívan, kreatívan, kik passzívan, mintegy elszenvedőjeként a világ tréfájának.

Te mit viszel magaddal a formálódó újba?

Milyen idő narratívát választasz? Milyen prioritásokat?

Fotó: Einar Storsul, Unsplash